szabad-e jól lenni?

hogy jössz te a wellbeinghez ezekben az időkben?

13-21 éves koromig alig tudtam elmondani magamról, hogy jól vagyok. nagyon nem találtam a helyem a világban. szigorú szülői elvárások, élsport, kemény műszaki szakközépiskola 35 fiú osztálytárssal, katonaság, rendőrtiszti főiskola…

aztán egy szép napon mondtam egy nagy NEM-et az egész életemre, halasztottam egy évet az akadémián és kimentem hippiskedni izraelbe egy kibucba.

sorsfordító élmény volt ez a szabadság – ami sok embernek nem könnyen elérhető luxus (nekem sem volt az). végre megengedhettem magamnak, hogy minden külső kényszer és elvárás nélkül befelé figyelhessek. fél évig tartott az ulpan program, és maradhattam volna még egy fél évet a vízumommal kint – mint a barátaim -, de én annyira megtaláltam a góllövő cipőmet, hogy mindenképpen haza akartam menni budapestre. meg akartam mutatni a régi világomnak az új, az igazi énemet. 

visszatérve magyarországra nagyon hamar megütött a fordított kultúrsokk és elég depis lettem. nem sikerült megélnem a kibucban felfedezett énemet. azt éreztem, hogy pesten gyanús, amikor mosolyogva megyek az utcán. lehúzott a közeg. 

15 évvel később, teljesen kiégve, friss apukaként, a pánikrohamoktól gyötörve már nem tudtam mást kitalálni, mint ismét külföldre költözni. az már egyszer működött. ezúttal viszont hiába jöttünk ki stockholmba, a démonjaim is velem jöttek. nagy felismerés volt, hogy nem tudok elmenekülni magam elől. a külföldre költözés nem oldja meg az eredeti problémáimat, sőt újakat generál. 

sok belső munka, terápia és év kellett ahhoz, hogy közelebb kerüljek a hőn áhított egyensúlyhoz az életemben, közelebb a valódi önmagamhoz.

megérte önmagamba fektetni. ma már legtöbbször képes vagyok reális célokat kitűzni magamnak és a belső fejlődést preferálni a külső célokkal szemben. onnan tűnt fel, hogy valószínűleg elég jól lehetek, hogy többször azon kaptam magam, dudorászok, hangosan énekelek a biciklin a közértbe menet.

fontosnak tartom gyakorolni a tudatos jelenlétet és megélni az ilyen apró mozzanatok szépségét. a mindfulness szöges ellentéte annak a sötét probléma felhőnek, ami elborította korábban az agyam.

viszont arra is rá kellett jönnöm, hogy ha már sikerült kemény belső munka árán megtanulni, hogyan találom meg az egyensúlyt a zűrös hétköznapokban is, akkor sem vagyok kész. bármennyire is buddha vagy, a környezeted meghatároz. vannak olyan munkahelyek, országok, ahol nagyon nehéz jól lenni, még akkor is, ha már belül nagyon rendben vagy. 

vasárnap pestre utazom egy hétre és tudatosan vizsgálni fogom, miként hat rám az ottani környezet. tudom, hogy nagyon sok szorongás van most otthon – okkal.

a szülőhazámban még békeidőben is eléggé provokáló viselkedésnek számít, ha látványosan jól vagy, de most aztán végképp. “hogy jössz te ahhoz, hogy egy ilyen szar világban jól legyél!?”

a tapasztalatom alapján először a belső munkára kell fókuszálni, ha jobb életet szeretnél élni, de bizony eljön az a pont, amikor már a környezeteden kell változtatni. vagy úgy, hogy megváltoztatod azt, vagy átteszed magad egy másik helyre – legyen az munkahely vagy ország.

ez a te döntésed, de pusztán a helyváltoztatás nem fogja megoldani a gondjaidat.

ez az írás eredetileg a heti hírlevél HH85. számában jelent meg. iratkozz fel te is – ha még nem kapod péntekenként az emailjeimet!

Közzétéve: bán andrás

garantált világmegváltás kb. egy órában

%d blogger ezt szereti: