“semmi sem kötelező”

hogy mennek a dolgaid? sok olyan dolgot kellett csinálnod mostanában, amire zsigerből nemet mondtál volna, de nem tehetted?

velem tök jó dolgok történtek az elmőlt héten, élvezem a munkámat. péntekre meghívtak egy szexi kis tech céghez érzékenyítő online előadást és beszélgetést tartani a kiégésről. lefixáltam továbbá egy november végi dátumot pesten a természettudományi kutatóközpont meghívására válaszolva, ahol szintén ez lesz a program csak élőben.

hétfőn beindult a ‘mindfucktól a mindfulnessig’ online csoportom legújabb turnusa és nagyon szuper csapat jött össze, már az első alkalommal rengeteg inspirációt kaptunk egymástól. 

az első alkalommal az idő-és energiamenedzsment volt a téma, ahol igyekeztem bemutatni, hogy mennyire őrült, teljesítményorientált világban élünk, ahol az emberek terhelhetőségét úgy kezelik, mintha valamilyen végtelenségig kihasználható gépek volnánk. 

fel kell ismernünk, hogy ha mi nem kommunikáljuk a saját terhelhetőségünk határait, akkor senki nem fogja azokat figyelembe venni. sok tényező van az egyenletben, amit mi nem kontrollálunk, de nekünk azokra kell figyelni, ami a mi döntésünk. csak így tudunk kiszabadulni a végtelen mókuskerékből.

minden csoportos coaching alkalom végén van egy zárókör, ahol a résztvevők reflektálnak az adott témára és elmondják, hogy mit visznek magukkal a vadonba.

nagyon tetszett, hogy az egyik csoport tag azt emelte ki, hogy neki mekkora felismerést hozott, amit még a legelején mondtam, amikor a kereteket tisztázva megnyugtattam mindenkit, hogy “semmi sem kötelező” – nyugodtan lehet passzolni bármilyen feladatban való részvételt vagy kérdést a program során. 

ez annyira újszerű lehetett neki, hogy teljesen felvillanyozta a tény, hogy létezik ilyen környezet, ahol csak elég annyit mondani valamire: “passzolok”

a zárt facebook csoportunkban megfuttattam a hét témáját, a munkafüggőséget és érdekes kommentek jöttek. sokan kényszerhelyzetben érzik magukat, olyan munkahelyen vannak, ahol alapelvárás a túlmunka és úgy érzik nincsen választásuk. 

emlékszem, amikor én is így éreztem magam. az a gondolat, hogy nincs választásom, muszáj vagyok nap, mint nap feláldozni az életem a munka oltárán iszonyatosan megterhelt, a szorongásos rohamaimnak nagyon jó táptalajt adott.

de nem hagyott nyugodni a téma és addig csűrtem-csavartam a dolgot, amíg eljutottam oda, hogy ez sem kötelező. nyilván nem tudtam kiugrani az adott élethelyzetből egyik napról a másikra, de nem adtam fel a reményt.

az adózáson és a meghaláson kívül tényleg semmi nem kötelező. gondold végig! 

(mondjuk a silicon valley milliárdosok még ezeket is challenge-elik. az elsőt már megoldották, most a másodikon dolgoznak)

hogyan tudnál kiszabadulni egy fojtogató, kilátástalan helyzetből? mire kéne nemet mondanod? mi az amire eddig azt hitted, hogy kötelező, de kis fejtöréssel rájöhetsz, hogy mégsem?

írd össze magadnak!