önkorlátozó hiedelem vagy reális fenyegetés?

azt tapasztalom, hogy az önsegítő irodalom és podcastek végtelen tengere, no meg a pszichoedukációs instagram oldalak elsöprő hulláma mára odáig sodorta a kor emberét, hogy minden problémára önmagában keresi a megoldást. 

valami zavar? engedd el!

félsz belevágni valamibe? tárd fel az ide vonatkozó önkorlátozó hiedelmed, keretezd át és lépj túl rajta! 

nagyon érdekesen mutatkozott meg ez a jelenség a minap az egyik cégalapító kliensemmel való executive coaching ülésen. istván (nem ez a neve) éppen új üzletágat tervez beindítani a vállalkozásában, de hónapok óta nem teszi meg az első lépést - amit amúgy már elég részletesen megterveztünk - a cél felé vezető úton. hiába az akcióterv, egy félelem gátolja a cselekvésben. 

amikor elkezdtünk beszélni a félelméről, akkor teljesen nyilvánvaló volt, hogy a kliensem mély meggyőződéssel hisz abban, hogy ez csupán az ő jellemhibája/gyávasága/önszabotázsa, és hogy magán kell dolgoznia ahhoz, hogy tovább tudjon lépni az elakadásból.

minél jobban kezdtem megérteni a problémáját, annál világosabbá vált, hogy itt egy teljesen valós fenyegetettséget érzékelt, ami az iparágában mindenkinek kockázatot jelent. minél inkább kikristályosodott ez, annál könnyebben át tudta helyezni a fókuszt önmagáról a valós problémára, ami a külvilágban létezik. a coaching ülés végére már meg is volt egy terv, ami segít a kockázatot csökkenteni. 

azért mesélem el ezt a kis sztorit, mert gyakran túl sok időt merengünk önmagunkon és a saját korlátainkon ahelyett, hogy fel/elismernénk, tényleg léteznek problémák és kockázatok a nagyvilágban, melyekre érdemes valamilyen stratégiával felkészülni.

alig várom a következő ülést ezzel a kliensemmel, kíváncsi vagyok, milyen sikereket ért el azóta? 

ha magányos vezetőként szeretnéd, hogy egy külső nézőpontot adjak a hétköznapi kihívásaidhoz és segítsek neked fejlődni, akkor írj rám bátran!