az egyensúly nem mozdulatlanság
a kiégés kapcsán sokan kizárólag a munkájukkal kapcsolatos túlterhelésre fókuszálnak, pedig vannak olyan időszakok, amikor a magánéletben sokkal megterhelőbb történések vannak.
a WHO szerint a burnout szindróma munkahelyi jelenség, de ez szerintem egyáltalán nem igaz. a teljes életünket kell szemlélnünk és minden területét figyelembe kell vegyük, amikor arra a híres egyensúlyra törekszünk!
van, hogy a magánéletben kell meghúzni a határokat és bemondani a nagy nemeket, ami sokszor sokkal nehezebb a rokonokkal, mint a melóban “vadidegenekkel” szemben.
néhány hete - a nagy kilengést előtt - napokig éreztem valami furcsa elégedettséget. ismered azt az érzést, amikor már-már gyanús, hogy mennyire jól érzed magad a bőrödben? na ez volt nekem. s képes voltam virtuálisan megveregetni a vállam, mosolyogni és élvezni ezt a helyzetet, miközben TUDTAM, hogy bármelyik pillanatban történhet olyasmi, ami kibillent ebből az egyensúlyból.
természetesen ez meg is történt. nyilván ezzel nincsen semmi baj, hiszen az egyensúly az nem egy örökké megfagyott mozdulatlan állapot a középpontban. nem egy állandósult boldogság, amiért egész életünkben keményen dolgoztunk, majd amikor elértük, akkor pipa, készen vagyunk. ó nem!
az egyensúly egy folyamatos törekvés, melynek során rövid pillanatokra élvezheted az örökkévalóság ízét, ami aztán hamar elillan.
képzelj csak el egy kerékpárost vagy egy kötélen egyensúlyozó artistát. ők sem mozdulatlanok. ha azok lennének, akkor el/leesnének. de a folyamatos munkájuk gyümölcseként időről-időre ott van az a rövid, tökéletes pillanat - amit meg kell tanulni kiélvezni.
utána folytathatod tovább a mozgást jobbra-balra, hogy ismét megtaláld azt a pontot.
én is ebben vagyok most. lehet, hogy eltart még egy ideig míg visszatalálok az egyensúlyi állapotba, de ez így van rendben. aztán majd kezdődik előről - vagyis inkább folytatódik tovább az egyensúlyozás.
múlt hétvégén azt is megtapasztaltam, hogy mennyire jó élmény megengedni magunknak, amikor káosz van, hogy ne legyünk jól. ki mondta, hogy mindig jól kell lenni? szeressük magunkat akkor is, amikor éppen leestünk a bicikliről!
sőt, akkor szeressük csak magunkat igazán!
