produktivitás, chat, mindfulness, értesítések, multitasking, hatékonyság és megbolondulás

ülök a számítógépem előtt, a chrome böngészőben nyitva a whatsapp, mellette a facebook messenger, a telegram, az imessages. a firefox-ban nyitva egy másik whatsapp, a céges telefonomra, külön skype for business chat a céges kapcsolataimhoz, outlook, gmail, privát skype és persze 2 telefon.

kurvára elérhető vagyok, ha akarsz még a twitteren is írhatsz nekem, vagy a blog facebook oldalán. ez az alaphelyzet, ez az elvárás.

tételezzük fel, hogy azért ültem le a számítógép elé, mert munkát szeretnék végezni, valami kézzel foghatót! közben elkezd villogni az egyik chat ablak a fent felsorolt számos közül, a telefonomon jön a pop up notification: a facebookon valaki rámírt. fél óra múlva egyébként is van egy meetingem, aztán egy fél óra szünet, majd egy 2 órás meeting - persze skypon.

szerintem már látod, hogy milyen irányba haladok, de próbáld ki te magad, hogy mennyire penge vagy multitaskingban:

https://youtu.be/txWeSnJBT-M

mennyit sikerült felfognod a videón elmesélt két storyból? hány jó választ adtál? és a gyakorlat fél perce alatt mennyire fáradt el az idegrendszered?

könnyű belátni, hogy nem tudsz egyszerre egy írott szövegre és az élő beszédre figyelni. ezt a videót minden alkalommal megmutatom a workshopomon megjelenteknek mielőtt emgkérem őket, hogy kapcsolják ki a számítógépüket.

leginkább az foglalkoztat, hogy egyáltalán miért kezdtünk el chatelni? miért kell ennyi egymással versengő platform ugyanarra a szörnyűségre? mi értelme van a chatelésnek a flow megszakításán kívül?

szerintem az történt, hogy az emberi elme megint rákapott egy rövidtávú haszonra, amellyel feláldozza a harmónia, az egyensúly esélyét és már középtávon súlyos szendvedést okoz magának és másoknak.

ma már mindenki tudja, hogy a felugró kis piros buborékok és egyéb villogó értesítések azonnal megynyomják az agy jutalomközpontját. dopamin szabadul fel, betépünk egy nanoszekundum erejéig és tök legális az egész. (no meg borzasztóan addiktív is egyben)

de ezen kívül miért jó nekünk chatelni? az egyetlen számomra elfogadható élethelyzet, amikor csak értesíteni akarok valakit, hogy elindultam a találkozónkra. nem érdemes ezért felhívnom vagy emailt küdenem. ennyi.

ehelyett viszont az történik, hogy egyszerre több emberrel tudunk egyszerre kommunikálni és büszkék is vagyunk emiatt magunkra. annyira fontos vagyok, hogy szimultán kell intézkednem az élet szerteágazó, ám egyformán, sőt egymással versengve fontos területein.

sokkal fontosabb azonnal reagálni egy üzenetre a telefonodon, mint végighallgatni a barátod/férjed/feleséged/szülőd stb. mondandóját, aki ott ül melletted és veled próbál beszélgetni.

válaszolok a barátomnak egy sort este itthon, majd arrébbtolom a lego űrhajót, hiszen én a gyermekemmel játszom. könyékig benne vagyok egy excel táblában, de közben 2 kollegával chatelek különböző témákról - számonkérnek, ha hosszabb ideig azt mutatja a skype for business, hogy távol vagyok a géptől (a legnagyobb szemétség, hogy még azt is mutatja, mennyi ideje nem ülök a gép előtt).

a másik aljas húzás, hogy minden chatprogram jelzi, amikor a másik fél elolvasta az üzeneted. innentől kezdve rajtad van a nyomás, hogy azonnal válaszolj, hiszen ez az egész 21. századi chat móka az instant, agilis, azonnali reakcióról és az eszeveszettül fölgyorsult kommunikációról szól.

miért jobb ez, mint az email és/vagy egy telefonhívás?

az emailt akkor olvasom el, amikor akarom és megbeszélhetem, hogy hány órán/napon belül illik rá válaszolni. a telefonban meg sokkal szélesebb csatornán folyik a kommunikáció, hiszen hallom a másik hangját, hanglejtését stb. a leírt szó - főleg amikor egy párbeszédet próbál helyettesíteni -  a töredékét sem viszi át a teljes mondanivalónak. az emoji-k meg inkább csak rontanak a helyzeten, kész katasztrófa bír lenni, ahogy különböző generációk próbálnak viccesek lenni egymással egy céges chatben. (facepalm)

a hatékonyság szempontjából vizsgálva a helyzet szintén érthetetlen. kizártnak tartom, hogy többet meg tudsz csinálni amikor mindent egyszerre pörgetsz, ahelyett, hogy az összes feladatot egyesével, mindig csak az adott lépésre fókuszálva egymás után végrehajtanád.

de mégis mit tehetünk?

az egyik alternatíva az, hogy az egyre fejlődő mesterséges intelligenciát munkába állítjuk, és ezáltal meghaladjuk az emberi gyarlóságunkat. ezen az úton nincs már messze az a hely, ahol az én botom önállóan chatel a te chatbot-oddal. tök jó lesz, amikor már ennek köszönhetően teljesen elvesztem a kapcsolatomat nemcsak a külvilággal, de még azokkal az emberekkel is akikhez az utóbbi években legalább virtuálisan kapcsolódtam.

de hogyan fordíthatjuk más irányba ezt a hajót?

emlékszel még a 90-es évek végére, amikor kezdtek elterjedni a mobil telefonok? kifejezetten bunkóságnak számított felvenni a telefont egy valódi beszélgetés közben. ma már fontosabb mindenkinek aki nincs veled azonnal a rendelkezésére állnod és az a személy került a fontossági sorrend legvégére, aki ténylegesen veled van.

az lett a fontos ami nincs, és egyáltalán nem tudjuk értékelni azt ami van.

vegyünk egy mélyebb levegőt, és gondolkodjunk el ezen a helyzeten! szerintem itt az ideje a helyére tenni az eszközeinket, hogy mi használjuk őket, és ne ők minket.

ha produktív szeretnél lenni, akkor kapcsolj ki mindent, és csak a feladatra figyelj, arra ami VAN. adj időt magadnak elmélyülni a munkában vagy egy jó beszélgetésben!

így talán a közeli jövőben nem csak a robotjaink fognak egymással találkozni és dumcsizni munka után - amit tőlünk vettek el. mi pedig nem tesszük magunkat teljesen fölöslegessé azáltal, hogy az életünk egyik legfontosabb kincsét kidobjuk a kukába:

az egymáshoz kapcsolódás képességét; azt amit ezek az eszközök elvileg segíteni próbáltak...