a kései kapitalizmus, ahol élünk

a kapitalizmus, amiben már több, mint harminc éve élünk egykoron hatalmas ígéretekkel ölelt a keblére, hogy majd kiégve, eladósodva, kiábrándulva és a figyelmünket elrabolva hajítson minket a fölöslegessé vált emberek kupacára, egy kizsigerelt bolygón.

a kapitalizmus, amiben élünk ambiciózus álmokat plántál belénk, elhiteti velünk, hogy mi lehetünk a következő elon musk vagy mark zuckerberg. azt harsogja minden csatorna, hogy bárki lehetsz, bármit megtehetsz, csak keményen kell dolgozni érte. a 9-5-ig előtt már megtörténhet a csoda egy része 5-9-ig. nincs időnk aludni, nem pihenhetünk meg, hiszen már látszik a cél, de a varázslat a komfortzónánkon kívül történik. #grind #neverstopdreaming

a kapitalizmus, amiben élünk a szabadság álruhájával leplezi a kiszolgáltatottságunkat. 

először meggyőznek minket arról, hogy mi valójában egy család vagyunk a cégnél, amit el is hiszünk, hiszen velük töltjük a legtöbb időnket. viszont abban a pillanatban, hogy egy picit rosszabbul megy a biznisz, kitesznek bennünket az utcára. biztos a vérrokonaikkal is ezt tennék, ha otthon nem lenne elegendő étel, igaz? 

ezek után nem is akarunk a családjukba tartozni. még jó, hogy azt mondják, nincs szükségünk élethosszig tartó karrierre, szakszervezetre, munkaközösségre. a legjobban úgy érvényesülhetünk, ha picik vagyunk, függetlenek, alkalmazkodókészek és villámgyorsan tudunk reagálni a tőkés megváltozott igényeire.

legyünk egyéni vállalkozók, vállaljuk mindenért mi magunk a felelősséget, hiszen a kapitalista nagyuraknak csak a munkánk kell, de az is csak addig, amíg végre le nem tudnak cserélni minket valamilyen masinára.

azt mondták nem kell spórolni, vegyünk fel hitelt a banktól, és pörgessük a gazdaságot azzal a pénzzel, amit még meg sem kerestünk. vegyünk nagy lakást, kocsit, menjünk el nyaralni instagrammable tájakra és minden foci vébére kell az új 80000K-s lapostévé, amit majd négy év alatt letörlesztünk. 

aztán, amikor összeomlik a világgazdaság a kései kapitalizmus fenntarthatatlan növekedési lázálma miatt, és duplájára növekszik a törlesztőrészletünk, akkor arról nekünk kell gondoskodnunk, ez kizárólag a saját felelősségünk - benne van a szerződésben az apróbetűs résznél.

a felelőtlenül hitelező bankokat természetesen a mi adónkból megmentik az általunk választott, elvileg minket képviselő politikusok, hogy utána elégedetten koccinthassanak az új jachton a pénzemberekkel valahol a cote d’azur partjainál.

csapdába kerültünk, amiből nem látjuk a kiutat. pánikrohamra ébredünk hajnal háromkor és reggelig azon kattog az agyunk, hogy mit tehetnénk? körbenézünk a lakásban, ahol valójában semmi sem a miénk. egy emberöltőnyi kemény munka szükséges ahhoz, hogy a víz felett maradjunk és végre törlesszünk a banknak mielőtt meghalunk. 

régen legalább voltak kazettáink, CD-ink meg hanglemezeink, a dvd-ket is gyűjtöttük, megvoltak a kedvenc filmjeink. de miután a tőkések beszedték az összes pénzünket, kitaláltak egy sokkal jobb üzleti modellt. most havidíjat fizetünk azért, hogy zenét hallgathassunk, filmeket nézhessünk, a munkánkhoz szükséges szoftvereket használhassuk és bekapcsolhassuk az ülésfűtést a vadiúj bmw-nkben, amikor egy hideg téli reggelen elindulunk a munkába. 

ebben a hajnali rettegésben felsejlik bennünk az a gondolat, hogy régen minden jobb volt? ha nem látunk egy élhető jövőt, akkor ‘make hungary great again’?

bárcsak valaki újra megmondaná nekünk, mit kell tenni és megleckéztetné ezeket a nagytőkéseket és visszavinne bennünket a múltba, ahol elég volt csak tartozni valahová, nem vártak sokat tőlünk…