tényleg TE vagy a kevés?
te is gyakran érzed, hogy hiába teljesítesz erőn felül, mégsem vagy elégedett magaddal és még a munkádban is úszol, képtelen vagy mindent időben, jó minőségben elvégezni?
lehet, hogy a főnököd emiatt még több nyomást gyakorol rád és te még magasabb fordulatra kapcsolsz. ismerős a helyzet? volt már, hogy ez a teljesítményfokozás megoldáshoz vezetett? én még nem nagyon láttam erre példát.
a nemrég indult idei utolsó csoportos coaching programom résztvevői közül hétfőn többen is beszámoltak arról, hogy 200%-ot adnak bele a munkájukba, de még így sem képesek hozni az elvárásokat.
aztán kedden az egyik egyéni kliensem mesélt hosszasan arról, hogy mennyire irreális elvárásokat támasztanak felé az embertelenül viselkedő főnökei, mennyire rosszak a munkahelyi rendszerek, amikkel operálnia kell. nem csoda, hogy elmondása szerint egy korábban kiégett kollégája a jelenlegi feladatkörének a felét sem volt képes elvégezni egyedül.
a fent említett példákban szenvedő klienseim mégis mindannyian a végletekig fokozták a teljesítményüket, amíg meg nem jelentek a kiégés különböző tünetei, a fizikai megbetegedések és az önértékelés teljes leamortizálódása.
nagyon fontos megérteni, hogy a stressz mértéke az a követelmények és az erőforrások között tátongó szakadék nagyságától függ. minél magasabbak a követelmények, minél kevesebb erőforrás áll rendelkezésre, annál hamarabb érkezünk meg a kezeletlen krónikus stressz következményeként megjelenő kiégéshez.
innen már nagyon nehéz és hosszú ideig tart felállni. a legtöbb esetben a munkavállaló felmond, mert nem bírja tovább, a munkaadó elkönyveli, hogy ‘na ez sem bírta a terhelést’ és felveszi a következő lelkes alkalmazottat, akire garantáltan hasonló sors vár egy teljesíthetetlen elvárásokat támasztó munkahelyen.
ez akár a végtelenségig is mehet így, de érdemes elgondolkodni azon, mit tehetünk az ügy érdekében még mielőtt kiégünk - megelőző jelleggel?
tűzz ki saját magadnak olyan reális célokat, melyek elérése jórészt rajtad múlik. ha ezek telesítése még nagyon messze van a főnököd által elvárt szinttől, feladatmenniségtől, akkor kezd el asszertívan kommunikálni, hogy milyen további erőforrásokra van szükséged ahhoz, hogy az elvárt kvótát teljesíteni tudja a csapatod.
itt lehet, hogy egy extra emberre lesz szükség vagy egy jobb procedúrára, esetleg szoftverre, de a lényeg, hogy ha nem kapod meg a kért erőforrásokat, akkor ne magadat ostorozd egy vállalhatatlan helyzetben, ne kapcsolj 200%-ra, hanem hagyd ott abba a munkát, ahová fenntartható tempóval elértél 40 óra alatt!
hidd el, abban a pillanatban amikor azt látja a munkaadó, hogy ennyi emberrel, az adott körülmények között nem lesz meg a várt eredmény, akkor lépni fognak ennek érdekében.
lehet, hogy téged pellengérre állítanak, nyomást gyakorolnak rád, HR performance improvement plant indítanak és végül megpróbálnak megszabadulni tőled. ebben az esetben neked is jobb, ha elkezdesz egy emberibb helyet keresni magadnak, amíg még jól vagy és lelépsz az első adandó alkalommal
belátják, hogy tényleg kell még egy ember, egy tréning, az a szoftver stb. és biztosítják számodra a kért erőforrásokat - ez sem rossz megoldás, igaz?
a legrosszabb, amit tehetsz magaddal, a jelenlegi és a jövőbeli kollégáiddal az az, ha 200%-ra kapcsolsz. mert akkor azt mondja a munkaadó magának: minek is változtatnék? így is megvan az eredmény.
kérlek maradj 80%-on és eseti jelleggel, amikor valami határidő van vagy egy fontos mérföldkövet kell elérni, akkor kapcsolj 100%-ra rövid időre, de soha ne menj e főlé. hogyan is mehetnél anélkül, hogy elfogyj?
ha hasonló helyzetben vagy, akkor írásban fogalmazz meg magadnak reális célokat, írj listát a hiányzó erőforrásokról és kezdd el kommunikálni azokat. és ne feledd, a legnagyobb teherbírású embert is túl lehet terhelni. nem veled van a baj.
