ezért utálod a teljesítménykényszeres kollégát
a munkám során van szerencsém belelátni sok munkahelyi szervezet működésébe, és van egy visszatérő jelenség, amiről írnom kell.
gyakran van a cégben egy olyan személy, aki az átlagosnál sokkal-sokkal magasabb elvárásokat támaszt magával, és ebből adódóan a társaival szemben is. ő az, aki a családját, az egészségét, a magánéletét háttérbe szorítva hétvégén is dolgozik, éjszakába nyúlóan küzd a határidőkkel és sosem elégedett az eredménnyel, sőt van benne egy sértettség, mivel a többiek nem hajlandóak ennyi áldozatot hozni a munka oltárán. még jobban zavarja, hogy senki nem igazán értékeli az áldozathozatalát - ő pedig úgy nőtt föl, hogy az extrém munka, a kimagasló eredmény elengedhetetlen feltétele a szülői buksisiminek.
ezért nem fér a fejébe, hogy minél többet dolgozik, annál kevésbé fogják szeretni a kollégái. növekszik benne a frusztráció, egyre fáradtabb és keserűbb lesz, és egyre nagyobb vélt erkölcsi magasságból nézi le a munkatársait.
nekik szól a következő kis példázat:
képzeld el, hogy van egy borkóstoló klub, ahol a tagok minden héten összegyűlnek, hogy kulturált körülmények között megismerkedjenek egy-egy régió legjobb boraival. az egész szerveződésnek nem csupán az ivászat a célja, hanem fontos számukra a közösségépítés és egy magasabb ügy szolgálata is, ezért odafigyelnek arra, hogy fenntartható módon készüljenek az általuk vásárolt borok, a klub maga pedig támogat egy klíma programot.
a mértékletesség jegyében az egyik alapszabály, hogy alkalmanként maximum 8 különböző bort kóstolnak meg. ennek a klubnak azonban van egy tagja, aki már spiccesen érkezik meg minden alkalommal és lényegesen többet vedel a többieknél. miközben mindenki jó kedéllyel beszélget egymással, ő egyre részegebben, egyre frusztráltabban szorul a perifériára és a sarokban passzív agresszív megjegyzéseket dörmög a bajsza alá, egyre jobban szapulja a többieket. egy ponton felcsattan, és elkezd üvöltözni mindenkivel, hogy miért nem isznak annyit, mint ő?!
kedves olvasó! te mit tennél ezzel a klubtaggal?
és ehhez képest hogyan kezeljük a munkamániás, antiszociális kollégákat a munka világában?
